Pakisztáni útja során Tahir Shahot több hétre börtönbe zárják kémkedés vádjával. A pokoli körülményeket úgy próbálja átvészelni, hogy egy képzeletbeli vetítővásznon életre kelti gyerekkori emlékeit s bennük azokat a meséket, melyeket apja mesélt neki.
Miután kiszabadul és visszatér választott hazájába, Marokkóba, útra kel, hogy megtalálja a szívébe zárt meséjét. Felkutatja az ország méltán híres mesemondóit, hogy meghallgassa csodás történeteiket. Kóborol Fez és Marrákes óvárosaiban, átszeli a beláthatatlan Szahara homoktengerét, s miközben élvezi az egyszerű emberek vendégszeretetét, mesék kincsestárát gyűjti össze. A mesemondók között akadnak bizarr figurák is: misztikus kőművesek, akik csak éjszaka veszik kezükbe a vakolókanalat, szúfi bölcs és rendőr. Mindenkitől azt kéri, mondja el neki a saját meséjét.
Az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idéző történetekben összemosódik múlt és jelen, mese és valóság. Varázslók és bűvös állatok kelnek életre, dzsinnek és dervisek lépnek elő a feledés tengerébe veszett gyerekkori emlékekből.