Újabb büfik és bukások

Három éve kétgyermekes apa lettem, ami az ébren töltött éjszakákat is beszámítva hatnak minősül, tehát bőven elég időm volt arra, hogy egy halvány rózsaszín sejtés mélyvörös bizonyossággá érlelődjön bennem: a gyerekek olyan hatással vannak az életünkre, mint a földrengés. Romba döntik. De miközben mi kimerültségtől vizenyős szemekkel régi önmagunkat keressük a törmelékek között, ők összekovácsolják a családot, és egyetlen, talán még elérhető célra egyszerűsítik a mindennapokat: éld túl!
Hölgyeim és Uraim! Olvassák a Büfik és bukások folytatását, de legyenek tudatában, hogy ez már katasztrófaturizmus.