A tökéletes tökéletlenség

A népszerű szerző húsz év termésének legjavából állítottunk össze hét esszéciklust, amelyekben a rövid írások lazán, mégis szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ebben a kötetben szerepel néhány olyan írás is, amelyet Mérő László kifejezetten ehhez a kötethez írt, mert úgy érezte, így válik teljessé az adott esszéfüzér. A korábban már megjelent írások nagy részét is átdolgozta, a körülötte levő írásokhoz illesztette, vagy egyszerűen csak csiszolt még rajtuk.
A hét esszéciklus nagyjából lefedi azokat a területeket, amelyekről a szerzőnek az utóbbi húsz évben mondanivalója volt. Egyetlenegy terület maradt csak ki, a politika. Nem azért, mert a szerző szégyelli a politikával kapcsolatos írásait, csak azok túl gyorsan avulnak el, így nem ide valók. Maradt így is elég sokféle terület: a pszichológia, a matematika, a tudomány, a játékok és általában az élet dolgai.

 
A könyv címének magyarázata helyett inkább két idézet a könyvből:
„Látszólag eléggé kanyargós volt az életutam, pedig végig egyetlen elv vezérelt, amit Kertész Ákos: Makra című csodálatos regényének egy fontos mellékszereplőjétől tanultam: ha már csináljuk, csináljuk komolyan.”
„Az arab könyvekben állítólag mindig van legalább egy sajtóhiba. Egyet ugyanis szándékosan tesznek bele, mert csak Allah lehet tökéletes. Az élet is csak azért jöhetett létre, mert a DNS-fonalak másolódása nem tökéletes, s így lehettek olyan másolási hibák, amelyek az élet újabb és újabb formáit alapozták meg. Ami tökéletes, az nem lehet élő. Ha van ez alól kivétel, csak egyetlenegy lehet: Isten. De a művészet, az mindenképp emberi dolog.”